ACT II.
11.Fejezet
Másik világ
A szén bűzös szagára ébredtem. A szememet bántotta egy erős fény. A csapóajtó nyitva volt, így felfutottam a lépcsőn. Minden annyira más
volt, mintha nem az a világ lenne ahol eddig éltem, de mégis hasonlított rá. A
szoba üres volt. A bútorok fehér lepedővel voltak letakarva. Az ablakon
megesett a szemem. Lassan oda sétáltam, majd a szemeimbe könnyek gyűltek. Most
nem az erdő, vagy a kert volt előttem. Helyette egy koszos autópálya.
Kiléptem a kunyhó ajtaján majd körbenéztem. Mindent beterített a csönd, az eget nem lehetett látni, mert erősen világító köd takarta el. Az autópálya egy hatalmas tó közepén a magasban ment egyenesen. A faház mellet nem volt más épület, és a jobb oldali utat teljesen eltorlaszolta egy hegyomlás. Világos volt, hogy ahol most vagyok az nem a valós világ. Visszatértem a kunyhóba és keresni próbáltam valami tárgyat, amivel védekezni tudok. Bármire felvoltam készülve gondolatban.
Mivel lent nem találtam semmit, így felmentem az emeletre. Margaret szobájában lehettem. Az éjjeli szekrényéről lehúztam a fehér lepedőt majd a fiókokat átkutatva találtam egy zseblámpát, és egy csavarhúzót. – Hát több, mint a semmi. – Mondtam magamban.
Elindultam lefelé a lépcsőn, amikor is megláttam, hogy egy torz arcú, fehér bőrű szörnyeteg kézen lábon csúszkálva próbál felmászni a lépcső alján. A félelem még mindig összeszorította a mellkasom, de arra gondoltam innen is kijutok, mint a többi pokolból. A csavarhúzóval a kezemben rohantam le, és vágtam bele a szörny torz fejébe. Kitéptem a csavarhúzót mire a kék vére körbe spriccelt a lépcső alján. Átléptem rajta, majd kifutottam az autópályára.
De még is milyen pokol lenne az, amelyik ennyire hasonló a való világhoz? Kezemben a fegyveremmel elindultam az autópályán. Futottam és nem néztem hátra csak előre a vakító fehér ködbe.
Futás közben észre vettem az autópályán kisebb és nagyobb vértócsákat. Elgondolkodtam, hogy bölcs-e ezeket követni, de nem volt más ötletem.
Már teljesen kifáradtam, így megálltam egy kis pihenőre. Testnevelésből sosem voltam a legjobb. Tüzetesebben előre néztem, és láttam végre hogy valami felé tartok, egy két háztömbnek tűnő folt felé.
Összeszedtem magam, és futottam mintha az életemért rohannék. A célomat pedig már tisztán láttam. Ez nem más, mint az én utcám. Lassítani kezdtem. Láttam, hogy a hosszú autópálya, amin eddig rohantam eltűnik a fehér ködben. Előre néztem ahol az utcám terült el. Szintén üres, és félelmetes volt, ahogyan az eddigi környezet. A járdákat jártam már a házam felé.
Kiléptem a kunyhó ajtaján majd körbenéztem. Mindent beterített a csönd, az eget nem lehetett látni, mert erősen világító köd takarta el. Az autópálya egy hatalmas tó közepén a magasban ment egyenesen. A faház mellet nem volt más épület, és a jobb oldali utat teljesen eltorlaszolta egy hegyomlás. Világos volt, hogy ahol most vagyok az nem a valós világ. Visszatértem a kunyhóba és keresni próbáltam valami tárgyat, amivel védekezni tudok. Bármire felvoltam készülve gondolatban.
Mivel lent nem találtam semmit, így felmentem az emeletre. Margaret szobájában lehettem. Az éjjeli szekrényéről lehúztam a fehér lepedőt majd a fiókokat átkutatva találtam egy zseblámpát, és egy csavarhúzót. – Hát több, mint a semmi. – Mondtam magamban.
Elindultam lefelé a lépcsőn, amikor is megláttam, hogy egy torz arcú, fehér bőrű szörnyeteg kézen lábon csúszkálva próbál felmászni a lépcső alján. A félelem még mindig összeszorította a mellkasom, de arra gondoltam innen is kijutok, mint a többi pokolból. A csavarhúzóval a kezemben rohantam le, és vágtam bele a szörny torz fejébe. Kitéptem a csavarhúzót mire a kék vére körbe spriccelt a lépcső alján. Átléptem rajta, majd kifutottam az autópályára.
De még is milyen pokol lenne az, amelyik ennyire hasonló a való világhoz? Kezemben a fegyveremmel elindultam az autópályán. Futottam és nem néztem hátra csak előre a vakító fehér ködbe.
Futás közben észre vettem az autópályán kisebb és nagyobb vértócsákat. Elgondolkodtam, hogy bölcs-e ezeket követni, de nem volt más ötletem.
Már teljesen kifáradtam, így megálltam egy kis pihenőre. Testnevelésből sosem voltam a legjobb. Tüzetesebben előre néztem, és láttam végre hogy valami felé tartok, egy két háztömbnek tűnő folt felé.
Összeszedtem magam, és futottam mintha az életemért rohannék. A célomat pedig már tisztán láttam. Ez nem más, mint az én utcám. Lassítani kezdtem. Láttam, hogy a hosszú autópálya, amin eddig rohantam eltűnik a fehér ködben. Előre néztem ahol az utcám terült el. Szintén üres, és félelmetes volt, ahogyan az eddigi környezet. A járdákat jártam már a házam felé.
Befordultam a házamhoz, majd szívem hevesen dobbant egyet. Láttam
amint az ablakból Fred néz kifelé a messziségre merengve. Berohantam hát a
házba, majd felrohantam a lépcsőn. Berontottam az ajtón mire Fred felemelte a kezében lévő kést, támadásra készen.
- HÉJ! – üvöltöttem fel és fogtam meg a kezét, amiben a kés volt.
- Dave. – Mondta teljesen meglepett hangon mintha már ezer éve nem látott volna. Átölelt és megállt velem szemben.
- Mióta vagy itt? – Kérdezte.
- Most keltem fel. – Mondtam mire ledöbbent arccal közölte, hogy ő már két napja a házban van. Két nap? Ennyit senki sem lehet a pokolban.
- Esténként szörnyetegek járják az utcákat. Nincs áram, sem tiszta víz és mindent beborít a sötétség. Épp utánad siettem, mikor a másik pillanatban itt ébredtem fel. – Teljesen döbbent arcot vágtam.
- Hol vagyunk? – Kérdeztem.
- Nem tudom, de valahogy ki kell jutnunk innen. Szerintem Margaret küldött ide minket, hogy megöljön. – Mondtam, majd mind a ketten Freddel erős, éget szagot éreztünk. Lesiettünk a lépcsőn mire észrevettük, hogy egy a plafonra felakasztott hús - vér ember teljes teste ég. Meredten mosolyogva letépte a saját arcáról a bőrt, majd a karjai elernyedtek és a kezében lévő égett bőrt elejtve holtan himbálózott tovább.
Fred öklendezve a szája elé kapva a kezét a fürdőbe sietett. Én viszont leültem a kanapéra ahol nemrégiben TV-t néztem.
Ez a valóság? Ez a hely lenne az én saját poklom? Ezeken gondolkodva észre vettem valamit az égő férfi felett a plafonon. A jelet ami rá volt festve. Egy fordított háromszög a közepén egy Dávid csillaggal.
Amíg ezen agyaltam halottam amint Fred felkiált.
- SEGÍTSÉG! DAVE SEGÍTS! – Üvöltötte a fürdőből. Gyorsan oda siettem, és láttam hogy a csempézett falon egy nagy lyuk tátong, amin keresztül valami magával rántja Fredet. Oda siettem a lyukhoz, hogy elkapjam a kezét, de már késő volt. Frednek hűlt helye maradt, és a lyukon keresztül remegve néztem be, és valamilyen kórtermet, vagy rendelőt láttam. Torkomban gombóc, hasamban görcs és csak remélni tudom, hogy Fred életben van,és nem hiába megyek utána
- HÉJ! – üvöltöttem fel és fogtam meg a kezét, amiben a kés volt.
- Dave. – Mondta teljesen meglepett hangon mintha már ezer éve nem látott volna. Átölelt és megállt velem szemben.
- Mióta vagy itt? – Kérdezte.
- Most keltem fel. – Mondtam mire ledöbbent arccal közölte, hogy ő már két napja a házban van. Két nap? Ennyit senki sem lehet a pokolban.
- Esténként szörnyetegek járják az utcákat. Nincs áram, sem tiszta víz és mindent beborít a sötétség. Épp utánad siettem, mikor a másik pillanatban itt ébredtem fel. – Teljesen döbbent arcot vágtam.
- Hol vagyunk? – Kérdeztem.
- Nem tudom, de valahogy ki kell jutnunk innen. Szerintem Margaret küldött ide minket, hogy megöljön. – Mondtam, majd mind a ketten Freddel erős, éget szagot éreztünk. Lesiettünk a lépcsőn mire észrevettük, hogy egy a plafonra felakasztott hús - vér ember teljes teste ég. Meredten mosolyogva letépte a saját arcáról a bőrt, majd a karjai elernyedtek és a kezében lévő égett bőrt elejtve holtan himbálózott tovább.
Fred öklendezve a szája elé kapva a kezét a fürdőbe sietett. Én viszont leültem a kanapéra ahol nemrégiben TV-t néztem.
Ez a valóság? Ez a hely lenne az én saját poklom? Ezeken gondolkodva észre vettem valamit az égő férfi felett a plafonon. A jelet ami rá volt festve. Egy fordított háromszög a közepén egy Dávid csillaggal.
Amíg ezen agyaltam halottam amint Fred felkiált.
- SEGÍTSÉG! DAVE SEGÍTS! – Üvöltötte a fürdőből. Gyorsan oda siettem, és láttam hogy a csempézett falon egy nagy lyuk tátong, amin keresztül valami magával rántja Fredet. Oda siettem a lyukhoz, hogy elkapjam a kezét, de már késő volt. Frednek hűlt helye maradt, és a lyukon keresztül remegve néztem be, és valamilyen kórtermet, vagy rendelőt láttam. Torkomban gombóc, hasamban görcs és csak remélni tudom, hogy Fred életben van,és nem hiába megyek utána
Szia.:)
VálaszTörlésNa jó, hajtott a kíváncsiság és muszáj voltam elolvasni még most ezt a részt.:)
Elő példa: "A félelem még mindig összeszorította a mellkasom", még mindig ezen a kritikán agyalok.. Még mindig jobb mintha minden egyéb baromsággal foglalkoznék az életemből.. És amúgy úgy érzem, hogy a kritika készítője ezt a fejezetet nem igazán olvasta el, mivel a felmerülő problémái itt orvosolódnak, az áram, a víz, Dave megijed, és nem ugyanaz történik minden fejezetben.. Erre majd később kitérek.
Tehát hátborzongató egy fejezet volt ez is, az is biztos. Most már kijelenthetem, hogy fejlődsz, egyre jobb leszel az ilyen részek megírásában, a leírásokban, stb. Nagyon megfogott ez a rész is, bár még nem előzte meg a korábbi kedvencemet, közel áll hozzá, mert ijesztő is volt, meg nem is, de rendesen beleborzongtam egy-egy részletbe, megint a tipikus tünetek jöttek elő nálam, főleg a durvább részeknél. Én azért nem szívesen ücsörögtem volna egy hullával egy szobában a pokolban, miközben ott bármi megtörténhet, mint azt már tudjuk. Csak remélni merem, hogy nem lesz semmi nagyobb gond.
És mint már említettem, teljesen más fordulatot vett a történet, valahogy ezt jelzi is az ACT II, de valahogy mintha az egész irányt váltana egy komolyabb dolog felé. Szerintem tényleg egy fordulatot vett a történet, nagyon tetszik ez nekem.:) A végénél elkezdtem félni, remélem, hogy nem lesz semmi komolyabb probléma, és Fred is túléli a megpróbáltatásokat.
Na de már tényleg megyek, majd a következő részhez is írok, remélem minél hamarabb érkezik.:)
Üdv: Zsófi
Köszönöm. A hibákkal, elírásokkal nem foglalkozom jelenleg, de javítva lesznek mind.
TörlésAzért is szedtem két részre, mert úgy terveztem eleve is hogy ha eljutok oda akkor ketté kellene szedni mivel a két rész tökre eltér majd egymástól. Ez olyan kicsit mintha két részes könyv egybe lenne rakva. Lesz harmadik rész is és ott fog minden teljesen a feje tetejére állni és derül ki mi is lesz az egész történetnek a vége. Még rengeteg karakter van amit meg akarok formálni és itt vannak az agyamban. Nagyon sötét korszakon megyek keresztül szóval bocsáss meg ha olyat írok ami nálad már túl...szóval átmegy egy határon, de lesz ilyen sajnos, mert nem hagyhatom ki a szörnyűséget a történetemből....