14.Fejezet
A szekta rejtekhelye
Végig mentünk három utcán azután pedig egy parknál találtuk
magunkat. Leila könnyeit törölgette útközben, majd mikor a parkhoz értünk
puskáját rezzenéstelen arccal betöltötte, és a parkra merengett.
- A parkon túl van a templom. Tegyél, amit akarsz. Én berontok, és mindenkit megölök. – mielőtt hozzászólhattam volna a tervéhez faképnél hagyott és befutott a rejtélyesen ködös parkba.
- Várj! – kiabáltam utána, majd utána siettem. A park átlagos volt. Székek, szemetesek. Fák, és bokrok. Hirtelen a ködből kirajzolódott egy emberi alak. Az alak lassan felém indult, majd megláttam, hogy ez az alak egy bőrtelen ember sötét szemekkel. A száját kitárva valami fekete folyadékot lövellt ki, ami a járdára fröccsent. Nem akartam megtudni mi történik ha az a méreg rám kerül, így elindultam a bal kéz irányomban lévő úton. Lassan, de kiértem a parkból majd megláttam egy óriási templomot tárt kapukkal. Belépve vértócsák, halott emberek tárultak a szemem elé. Lassan előre sétáltam mikor is a szentélynél a földön találtam Leila puskáját.
Felkiáltottam:
- FRED!!! – Mire egy óriás festmény esett le a templom faláról. A festmény mögött egy újabb kis kivájtnak tűnt lyuk tűnt fel. A lyukon keresztül pedig éles sikítás hallatszott fel. Felismertem ez. Leila volt. Felkaptam a puskát a földről, majd egy váratlan pillanatban a világ megint átalakult a sötét formájába. Korom sötét lett és a templom falán csücsülő angyalok feje lassan felém fordulva, szeműk elfeketedve, ijesztő vigyorra meredtek rám. Összeszedtem magam, majd gyorsan bemásztam a lyukon.
Egy bárban ébredtem. Lassan a fejemre tettem a kezem miközben felültem mikor egy hang szólalt meg:
- Hát felébredt. Remélem megtudja magyarázni, hogy mi történt abban a templomban. – kezem a székhez bilincselve, felnéztem majd megláttam egy csontos képű seriffet.
- Mit keresek itt? – fogtam meg a sajogató fejemet. Mire a rendőr a képembe tolta a puskát.
- Ezzel ölték meg azokat az ártatlan embereket. Hallani akarom! Maga tette? – kérdezte szigorú, és mély hangon miközben egy fogpiszkálóval játszott a szájában.
- Én..n nekem fogalmam..m sincs. Azt a puskát..t a helyszínen találtam..m. – dadogtam kétségbeesetten.
- Hát persze hogy nincs. – Puskáját a fejemnek célozva, ujját a ravaszon tartva kész volt fejbe lőni, amikor egy hatalmas csattanással valaki hátba szúrta egy baltával.
Egyből tudtam, hogy ki lehet a balta tulajdonosa.
- Leila! – Mondtam mire előlépet és kiszabadított a bilincsből.
- Mindig is rühelltem Mark Seriffet. – Nézett a seriff holtestére. Majd folytatta:
- A tesód nem volt a templomban. Servastian elmenekült, de sikerült pár csatlósát megölnöm. Az iskolába menekülhetett. Ott van a belső udvarukban a rejtekhelyük, és talán ott tartják fogva Fredet. Persze most már nem bújhatunk el előlük. Mindenki minket keres az egész városban. Már nem csak a szörnyekkel lesz gondunk. – mesélte, aztán felállított és egy üveg vizet nyomott a kezembe.
- Innod kell. Hamarosan indulunk az iskolába. – Miután elkészültünk elindultunk az iskola felé. A város feletti köd egyre lejjebb merészkedett. Most már fényesebben világította meg az utcákat. Nagyon óvatosak voltunk, és szép lassan mentünk. Elég közel volt az iskola. Pontosabban három utcányira.
Az iskolához értünk. Leila előre ment, hogy berúgja az ajtót, de meglepetésünkre tárva – nyitva volt. Az iskola folyosóin, a falon gyerek rajzok voltak felragasztózva, amelyeken zsírkrétákkal rajzolt szörnyek voltak.
- A belső udvar szobra alatt van a rejtekhelyük. Ott fogunk találkozni pár alakkal. Nézd! – Leila rámutatott egy nagy, vérvörös baltára.
- Az ott jó fegyver lesz neked. – elvettem, majd kimentünk a belső udvarra. A szobor egy hatalmas angyal volt kitárt szárnyakkal. Körülötte viszont senki sem volt.
- Ez gyanús. – Mondta majd:
- A francba! Ide valami tárgy kell. – mutatott az angyal lábán tátongó hiányzó kivájt formára.
- Valószínűleg, hogy ezt csak akkor kaparintjuk meg ha egy tag kijön. Én itt maradok. Hátha valaki épp kisétál, és akkor elkapom. Te menj és keresgélj az iskolában. Hátha valahova rejtettek egy darabot. – A tervet megbeszélve indultam felfelé az igazgatói irodába. Hisz, ha valami titkos, elkobzott tárgy kell ott meglelem. A lépcsőn felfelé menet megláttam az iskola nevét: „Ypy Gimnázium”
- Ez nem lehet! – Mondtam meglepetten. Ez nem lehet az én iskolám. Egyáltalán nem hasonlított arra az iskolára ahova én jártam. A második emeleten jártam. A folyosón megláttam az igazgató szobáját.
Lassan benyitottam, amikor is egy szürke öltönyös fickó az igazgatói szék számítógépe előtt ült.
- Maga meg kicsoda? – Kérdeztem mire meglepetésemre Mr.Fiso bújt elő a monitor mögül. A matektanárom.
- Már megint bajba keveredett Dave? ITT A VÉGE! – A mindig szigorú Mr.Fiso az asztalra csapva közelebb lépet hozzám és kezével lekevert egy nagy pofont, majd a nyakamnak ugrott. Baltámat elejtettem, és a földön küzdöttünk tovább. Kezeimet a fejére tettem és lassan elkezdtem benyomni a szemeit, mire elengedte a nyakamat. Dr.Fiso zsebéből kiesett egy ezüst dolog, ami pont úgy nézett ki, ami kell a szobor kivájt részébe. Így felvettem, majd kimenekültem a szobából. A baltát ott hagytam a hitelen adrenalin, és izgatottság miatt, így eszeveszettül rohanni kezdtem az udvarra mielőtt baltával a kezében üldözni kezdene Fiso.
Amikor leértem Leila már nem volt sehol. A szobor elmozdult és egy pincének kinéző kocka alakú lyuk tátongott a szobor előtt, és megint Leila magamra hagyott. Közelebb léptem a kőhöz, amin eddig ült és egy cetlit hagyott:
- A parkon túl van a templom. Tegyél, amit akarsz. Én berontok, és mindenkit megölök. – mielőtt hozzászólhattam volna a tervéhez faképnél hagyott és befutott a rejtélyesen ködös parkba.
- Várj! – kiabáltam utána, majd utána siettem. A park átlagos volt. Székek, szemetesek. Fák, és bokrok. Hirtelen a ködből kirajzolódott egy emberi alak. Az alak lassan felém indult, majd megláttam, hogy ez az alak egy bőrtelen ember sötét szemekkel. A száját kitárva valami fekete folyadékot lövellt ki, ami a járdára fröccsent. Nem akartam megtudni mi történik ha az a méreg rám kerül, így elindultam a bal kéz irányomban lévő úton. Lassan, de kiértem a parkból majd megláttam egy óriási templomot tárt kapukkal. Belépve vértócsák, halott emberek tárultak a szemem elé. Lassan előre sétáltam mikor is a szentélynél a földön találtam Leila puskáját.
Felkiáltottam:
- FRED!!! – Mire egy óriás festmény esett le a templom faláról. A festmény mögött egy újabb kis kivájtnak tűnt lyuk tűnt fel. A lyukon keresztül pedig éles sikítás hallatszott fel. Felismertem ez. Leila volt. Felkaptam a puskát a földről, majd egy váratlan pillanatban a világ megint átalakult a sötét formájába. Korom sötét lett és a templom falán csücsülő angyalok feje lassan felém fordulva, szeműk elfeketedve, ijesztő vigyorra meredtek rám. Összeszedtem magam, majd gyorsan bemásztam a lyukon.
Egy bárban ébredtem. Lassan a fejemre tettem a kezem miközben felültem mikor egy hang szólalt meg:
- Hát felébredt. Remélem megtudja magyarázni, hogy mi történt abban a templomban. – kezem a székhez bilincselve, felnéztem majd megláttam egy csontos képű seriffet.
- Mit keresek itt? – fogtam meg a sajogató fejemet. Mire a rendőr a képembe tolta a puskát.
- Ezzel ölték meg azokat az ártatlan embereket. Hallani akarom! Maga tette? – kérdezte szigorú, és mély hangon miközben egy fogpiszkálóval játszott a szájában.
- Én..n nekem fogalmam..m sincs. Azt a puskát..t a helyszínen találtam..m. – dadogtam kétségbeesetten.
- Hát persze hogy nincs. – Puskáját a fejemnek célozva, ujját a ravaszon tartva kész volt fejbe lőni, amikor egy hatalmas csattanással valaki hátba szúrta egy baltával.
Egyből tudtam, hogy ki lehet a balta tulajdonosa.
- Leila! – Mondtam mire előlépet és kiszabadított a bilincsből.
- Mindig is rühelltem Mark Seriffet. – Nézett a seriff holtestére. Majd folytatta:
- A tesód nem volt a templomban. Servastian elmenekült, de sikerült pár csatlósát megölnöm. Az iskolába menekülhetett. Ott van a belső udvarukban a rejtekhelyük, és talán ott tartják fogva Fredet. Persze most már nem bújhatunk el előlük. Mindenki minket keres az egész városban. Már nem csak a szörnyekkel lesz gondunk. – mesélte, aztán felállított és egy üveg vizet nyomott a kezembe.
- Innod kell. Hamarosan indulunk az iskolába. – Miután elkészültünk elindultunk az iskola felé. A város feletti köd egyre lejjebb merészkedett. Most már fényesebben világította meg az utcákat. Nagyon óvatosak voltunk, és szép lassan mentünk. Elég közel volt az iskola. Pontosabban három utcányira.
Az iskolához értünk. Leila előre ment, hogy berúgja az ajtót, de meglepetésünkre tárva – nyitva volt. Az iskola folyosóin, a falon gyerek rajzok voltak felragasztózva, amelyeken zsírkrétákkal rajzolt szörnyek voltak.
- A belső udvar szobra alatt van a rejtekhelyük. Ott fogunk találkozni pár alakkal. Nézd! – Leila rámutatott egy nagy, vérvörös baltára.
- Az ott jó fegyver lesz neked. – elvettem, majd kimentünk a belső udvarra. A szobor egy hatalmas angyal volt kitárt szárnyakkal. Körülötte viszont senki sem volt.
- Ez gyanús. – Mondta majd:
- A francba! Ide valami tárgy kell. – mutatott az angyal lábán tátongó hiányzó kivájt formára.
- Valószínűleg, hogy ezt csak akkor kaparintjuk meg ha egy tag kijön. Én itt maradok. Hátha valaki épp kisétál, és akkor elkapom. Te menj és keresgélj az iskolában. Hátha valahova rejtettek egy darabot. – A tervet megbeszélve indultam felfelé az igazgatói irodába. Hisz, ha valami titkos, elkobzott tárgy kell ott meglelem. A lépcsőn felfelé menet megláttam az iskola nevét: „Ypy Gimnázium”
- Ez nem lehet! – Mondtam meglepetten. Ez nem lehet az én iskolám. Egyáltalán nem hasonlított arra az iskolára ahova én jártam. A második emeleten jártam. A folyosón megláttam az igazgató szobáját.
Lassan benyitottam, amikor is egy szürke öltönyös fickó az igazgatói szék számítógépe előtt ült.
- Maga meg kicsoda? – Kérdeztem mire meglepetésemre Mr.Fiso bújt elő a monitor mögül. A matektanárom.
- Már megint bajba keveredett Dave? ITT A VÉGE! – A mindig szigorú Mr.Fiso az asztalra csapva közelebb lépet hozzám és kezével lekevert egy nagy pofont, majd a nyakamnak ugrott. Baltámat elejtettem, és a földön küzdöttünk tovább. Kezeimet a fejére tettem és lassan elkezdtem benyomni a szemeit, mire elengedte a nyakamat. Dr.Fiso zsebéből kiesett egy ezüst dolog, ami pont úgy nézett ki, ami kell a szobor kivájt részébe. Így felvettem, majd kimenekültem a szobából. A baltát ott hagytam a hitelen adrenalin, és izgatottság miatt, így eszeveszettül rohanni kezdtem az udvarra mielőtt baltával a kezében üldözni kezdene Fiso.
Amikor leértem Leila már nem volt sehol. A szobor elmozdult és egy pincének kinéző kocka alakú lyuk tátongott a szobor előtt, és megint Leila magamra hagyott. Közelebb léptem a kőhöz, amin eddig ült és egy cetlit hagyott:
„ Keress egy ajtót, amin egy kereszt van felszögelve. Ott
várlak. Vigyázz magadra.”
Szia!
VálaszTörlésNem tetszik ez nekem, hogy Leila mindig Dave-t küldi előre meg vele csináltat mindent, látod most is ott hagyta a csávót..
Meg felmerült bennem egy gondolat, hogy ezek nem esznek? Jó, a múltkor ettek de milyen rég volt már, azóta semmit nem ettek és annyi rengeteg dolog történt. Kicsit fura, hogy amikor esznek is meg úgy általában nem emlegetik hogy éhesek vagy szomjasak vagy akármi, kicsit hiányoznak nekem az érzelmek a történetből, mármint a félelmet meg ilyeneket mindig beleírod de ezek valahogy kimaradnak.
És igen, megint belemászok ebbe a részbe, a helyesírás meg egyebek. Volt most is helyesírási hiba, oké, hogy kijavítja valaki de engem most épp idegesít, hogy hamarabb kirakod mint hogy átnézné valaki. Ha meg átnézi, mielőtt kiteszed akkor sajnálom, de meg kell mondjam, nem a világ legjobb munkáját végzi. Word-be beteszed és az elgépeléseket aláhúzza pirossal, ha a nyelvhelyességet meg ilyeneket nem is nézi, a sima hibákat ki tudod javítani benne. Ami még feltűnt, hogy néha kicsit elveszel a szövegben, pl itt:
"Lassan a fejemre tettem a kezem miközben felültem mikor egy hang szólalt meg:
- Hát felébredt. Remélem megtudja magyarázni, hogy mi történt abban a templomban. – kezem a székhez bilincselve, felnéztem majd megláttam egy csontos képű seriffet.
- Mit keresek itt? – fogtam meg a sajogató fejemet."
Tehát írod, hogy fogdossa a fejét, de közben a keze a székhez bilincselve, akkor hogy is van ez? Olvasd át te is többször a részeket az ilyen hibák miatt, ezt te is könnyen ki tudod szúrni kis figyelemmel.
Bocs, ha ma ilyen szőrszálhasogató voltam, valahogy rossz kedvemben találtam ide, de már úgy vagyok vele, hogy azért elmondom amiket gondolok, remélem nem lesz belőle baj.
A blogot a továbbiakban is olvasni fogom, várom a következő részt.
Üdv: Zsófi.
Igazad van. Igazából sietek vele, mert nincs alapom. Ahogy jönnek az ötletek megyek előre. Később javítja nekem az illető. A world nálam buta és mindent aláhúz : ) e mellet magától átír szavakat...amikről nem tehetek, de dolgozom rajta.
TörlésA következő rész kilátástalan hogy mikor jön, mert eléggé elvagyok most én is magamban. A lelkemben. Persze semmi gond hogy eltűnsz csak a te kommijaidat várom mindig minden fejezet után a legjobban : ) Tőled kapom a visszajelzést min kell változtatni történet szempontjából amit köszönök.
Annyira nagyon aranyos vagy amúgy, jól esik, hogy szívesen olvasgatod a kommentjeimet, és kicsit sajnálom hogy legutóbb ilyen sötét lelkiállapottal vágtam bele az olvasásba, utána meg a kritizálásba de még élni sem volt kedvem, gondoltam az olvasás majd felvidít, és fel is vidított, csak hát olyan sötét gondolataim voltak még akkor is.. Azt hiszem az írás tud ezen nálam csak segíteni, szörnyű hogy amikor valami bajom van milyen történeteket tudok írni..:D
TörlésÉs tényleg kissé kaotikus az életem, de mindig itt leszek, amíg az utolsó fejezetet le nem írod, aztán meg a következő blogodat is olvasni fogom, mert nagyon szeretem amit írsz, el sem tudod képzelni, mennyire!♥ :)
Szóval nehogy azt hidd hogy lesz olyan hogy én innen örökre (vagy nagyon hosszú időre) eltűnök.;)
Ui: A fejezetnél nem baj, ha kicsit nagyobb időközönként hozod, csak hozd, nagyon várom már, de türelmes vagyok.:)
Üdv: Beatles_Lány.